Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életemről őszintén

2009.11.19

 

 

ÉN IS ELÉRTEM VALAMT AZ ÉLETBEN
EZ MÁR NEM LEHET VÉLETLEN!
IGAZ, ÉRETTSÉGIM KÉSŐBB LETT,
DE INNEN JÖTT EGY JOBB ÖTLET.
MEGCSINÁLTAM EGY TITKÁRNŐI SZAKMÁT,
ÍGY NEM KELLETT HALLGATNOM A MONDOGALÓDÁST!
MOST TANULOK TOVÁBB, DE MINEK,
HOGY MAJD FIZESSEM VISSZA A DIÁKHITELT.
DE HA VÉGÜL AZT CSINÁLHATOM AMIT SZERETEK,
ÉJJEL MAJD NYUGODTAN FEKHETEK.
SOKÁIG SZÍNÉSZNŐ AKARTAM LENNI,
DE NEM MÁSNAK AKARTAM MEGFELELNI.
MINDIG AZT CSINÁLTAM AMI JÓL ESETT,
S PERSZE VELEM IS SOK HIBA MEGESETT.
OLYANKOR EL AKARTAM DOBNI AZ ÉLETEM,
NÉZTEM, AHOGY VÉREM FOLYIK FELVAGDALT KEZEMEN.
NAPOKIG ÍRTAM A VERSEKET, ELVEKET SZŐTTEM
MIT BE NEM TARTOTTAM, MINDIG GYŰLÖLTEM A KORLÁTOKAT.
A SZERELEM VELEM MINDIG KICSESZETT,
14 ÉVESEN A BIZALOM MÉG JOBBAN ELVESZETT.
GYÓGYSZEREKÉRT NYÚLTAM MIKOR MEGTUDTAM, HOGY KAPCSOLATOMNAK VÉGE,
AKKOR KELLETT VOLNA EGY HATALMAS POFON, HOGY TÉRJEK VÉGRE ÉSZHEZ!
DE ÉN ÖNFEJŰ MAKACS VOLTAM,
AZT AKARTAM LÁSSON HOLTAN,
INFÚZIÓVAL A KAROMBAN,
SZORÍTVA FÉNYKÉPÉT A MARKOMBAN...
TÚLÉLTEM ÉS AZ ÉLET MENT TOVÁBB,
15 ÉVESEN ÁTÉLTEM EGY GÓLYABÁLT,
AHOL ISMÉT BOLDOG LEHETTEM,
MÁSFÉL ÉVIG EGY FIÚ VOLT MELLETTEM.
KÖZBEN ÁTESTEM EGY MŰTÉTEN PÉCSEN,
EZT KAPD KI MÉG CSAK 15 ÉS FÉL ÉVESEN.
NEM BETEGSÉG NEM BALESET HOZTA SORSOMAT,
2 PLATINÁVAL A HÁTAMBAN, MEGHAZUDTOLTAM KOROMAT.
ÉN NEM BULIZTAM, NEM HIÁNYZOTT SOHA,
MÉGIS AZ ÉLET VELEM VOLT MINDIG MOSTOHA.
AZTÁN ANNAK A SZERELEMNEK IS VÉGE LETT MERT A FIÚ ÉLNI AKART,
ÍGY MEGINT ÉN VOLTAM, KI ALUL MARADT.
VALAHOGY AZT IS SIKERÜLT ÁTLÉPNEM, S MIRE ELFELEJTETTEM
JÖTT EGY ROSSZABB,
KAPCSOLATAIM KÖZÜL A LEGHOSSZABB.
2 ÉV ÖRÖM ÉS BÁNAT A SZÍVEMBEN,
EMLÉKKÉNT SEBHELYEK SORAKOZNAK A KEZEMEN.
BIZALMAM AKKOR OMLOTT ÖSSZE VÉGLEG,
MIKOR EGY 3. FÉL SZAKÍTOTT MINKET SZÉJJEL.
MÉGIS EGY HÓNAP MÚLVA ENGEM SZERETETT,
ÉN MARHA MEG ELDOBTAM, KI AKKOR CSAK ENGEM KERESETT.
DE AZ ÚJABB SZÉP NAPOKAT TÁVKAPCSOLAT KÖVETTE,
MÁR EGY 3. LÁNY ISMÉT A TERVEKET SZŐHETTE.
MEG IS KAPHATTA EGY HÓNAPRA HÉTKÖZNAP,
MERT TUDTOMON KÍVÜL A "HÉTVÉGÉS" ÉN VOLTAM.
A RENGETEG SZENVEDÉS MIATTA MEGTÖRT,
17 ÉVESEN MÉG NEM VOLTAM FELNŐTT.
NAPONTA 30 FARCOLÁS A KEZEMEN,
NYUGTATÓK MAROKKAL, MÁR MEGSZOKTA SZERVEZETEM.
AZ ISKOLÁBAN NEM ILLETTEM AZ OSZTÁLYBA,
LELKEM MIATT NEM TUDTAM BEILLESZKEDNI A VILÁGBA.
SAJÁT BELSŐ LÉNYEM SÜLLYESZTETT MÉLYEBBRE,
MINDEN NAP VÁGYTAM A HALÁL MÉRGÉRE.
NEVEMET ŐRZI A PSZICHÁTRIA AHOL KIJÁTSZOTTAK,
FARCOLÁS MIATT ÖNVESZÉLYEZTETÉS VÁDJÁVAL NAPOKRA BEZÁRTAK.
OTT TANULTAM MEG IGAZÁN,
MIT JELENT A SZABADSÁG!
MIKOR ERŐSZAKKAL BEADTAK EGY AMPULLA NYUGTATÓT,
CSAK ERŐSEBBÉ TETT, KI AKARTAM TÖRNI AZ AJTÓT.
AZTÁN LEFOGTAK ÉS MEGSZŰNT A VILÁG,
NEM TEHETTEM RÓLA, ÉN CSAK SZERELMES VOLTAM
-NEM AZ ÉN HIBÁM!-
MIKOR KINYITOTTAM SZEMEM,
NEM TUDTAM MOZDÍTANI KEZEM.
LEKÖTÖZVE, SZABADSÁGOMTÓL MEGFOSZTVA,
IMÁDKOZTAM A HALÁLHOZ MAGAMBAN.
AMÍG NEM ÉLED ÁT, NEM TUDOD EZ MILYEN,
AMIKOR MINDEN FAL KÖRÜLÖTTED HIDEG.
SZABADULNÁL DE BE VAGY ZÁRVA,
SAJÁT LELKIVILÁGOD EJT RABSÁGBA.
HA TEHETNÉM A MÚLTAT FELEJTENÉM,
DE MÉG MOST IS OLY ERŐSEN IDÉZI FEL ELMÉM,
HA ÚJRA SZÜLETNÉK SEM TUDNÁM KITÖRÖLNI A ZÁRÓJELENTÉST,
HOGY MI OKOZTA BENNEM EZT A TÖRÉST.
ALKALMAZOTT TERÁPIA MELYTŐL ELSÖTÉTÜLT MINDEN,
ERŐSZAKKAL INJEKCIÓ, HADD MENJEN!
6 AMPULLA RIVOTRIL ÉS AZT TESZNEK VELEM AMIT AKARNAK,
Ó AZÓTA IS HOGY GYŰLÖLÖM ŐKET EZT MONDOM MAGAMNAK!
ELDŐLT BENNEM,HOGY INKÁBB HÍRBEMONDÓ AKAROK LENNI,
ÉLETEM VÁLLALOM, HA ÍGY ELFOGADSZ, NINCS MIRŐL BESZÉLNI.
VOLTAK MÉG PÁRAN AZ ÉLETEMBEN SZERELMEK,
EGYÉJSZAKÁS IS VOLT, EZÉRT KÉRLEK NE VESS MEG.
MÉG MINDIG NEM BULIZOM, NEM IS AKAROK,
22 ÉVESEN IS ÖNMAGAM MARADOK.
NEM ÉRDEKEL HA ELÍTÉLNEK, EDDIG IS VOLTAK,
KIK CSAK NEVETTEK RAJTAM,
DE AZ ÉN LELKEMEN CSAK NEKEM VAN HATALMAM.
NEKEM NEM A PÉNZ SZÁMÍT, ÉS NEM ÉRDEKEL AZ AUTÓ,
ENNYI SZENVEDÉS UTÁN A LEGFONTOSABB EGY ŐSZINTE SZÓ.
BÁR AHOGY ELNÉZEM EZT MÉG NEHEZEBB KÉRNI,
MERT A HAZUGSÁGOT MÉRLEGGEL LEHETNE MÉRNI.
TE DÖNTÖD EL MELYIK FELÉRE ÁLLSZ A MÉRLEGNEK,
DE HIDD EL SOKAN TÉVEDNEK, AMIKOR
UTAT ADNAK EGY MÁSIK ÉNEDNEK!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

novaklaszlo56@gmail.com

(Laci, 2009.12.19 16:45)

Nehéz most bármit is mondani. Talán ennyire futja hirtelen az erőmből:
Köszönöm!
Hogy mit? Hát, az őszinteségedet és azt, hogy része lehettem - és már leszek is - az életednek. Vagy fordítva, végülis te költöztél most belém. :)
Elismerem, nem mindent értek pontosan, de amit nem értek, azt tisztán érzem.
Köszönöm!

Itt, most tartok egy kis szünetet, talán egy napot, az olvasásban. S amíg a vers adta legfrissebb élményt megemésztem, havat lapátolok. :)

Daybreak! Te drága csibész! :))))